A földi egyház Isten temploma, feladata, hogy isteni arányosságot öltsön magára a világ elott. Ez az épület a világ világossága kell, hogy legyen. Élo kövekbol áll össze, amelyek szorosan összekapcsolódnak, ko illeszkedik a kohöz, így alkotnak eros épületet. Nem minden ko azonos alakú vagy méretu- Néhányan nagyok, néhányan kisebbek, de mindegyiknek megvan a helye, amit be kell töltenie. A teljes épületben nem maradhat egyetlen alaktalan ko sem. Mindegyik tökéletes. És mindegyik élo ko, amely fényt bocsát ki. A kövek értékét a világra visszatükrözött fény mértéke határozza meg.
Most van itt az ideje, hogy a kövek a világ kofejtojébol Isten muhelyébe kerüljenek, hogy O azokat megfaragja, kiegyenlítse, lecsiszolja, hogy ragyoghassanak. Ez Isten terve, és arra vágyik, hogy mindenki, aki vallja, hogy hiszi az igazságot, betöltse az ot megilleto helyet a mostani idok hatalmas munkájában. Azt várja minden munkásától, hogy amint Dániel is tette, álljon elo Isten szolgálatára jellemének minden rezdülésével, hogy napról-napra jobban felkészülhessen arra, hogy betöltse helyét Isten templomában.
Isten terve az, hogy egyháza növekedjen a tisztaságban és ismeretben, világosságról világosságra, dicsoségrol dicsoségre. „Mihez hasonlítsuk” - kérdezi az, aki az elso és utolsó – „az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?” Egyetlen evilági királyságot sem tud hasonlatként felhasználni. A társadalomban nem talál semmit, amihez hasonlíthatná. A földi királyságok az örökölt fizikai hatalom által uralkodnak. Ám Krisztus királyságából el kell törölni minden testi fegyvert, minden kényszeríto erot. Azért alapult ez a királyság, hogy felemelje és nemesítse az elesett emberiséget. Krisztus az egyházat Isten szépséges templomává teszi. Kijelentette, hogy „ahol ketten vagy hárman egybegyulnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Egyháza a szent élet udvara, telve különbözo ajándékokkal és a Szentlélek adományával. A Menny alkalmas kötelezettségeket bízott földi egyházra, és tagjai azok örömében lelik örömüket, akik számára segítség és áldás lehetnek.
Az erkölcsi sötétség korszakaiban, a küzdelem és üldöztetés századain át Krisztus egyháza hegyen épült város volt. Korszakról-korszakra, egymást követo generációkon át napjainkig határai közt nyílt meg a Biblia tiszta tanítása. Krisztus egyháza, bármily gyenge és fogyatékos, mégis az o figyelmének egyetlen és legfobb tárgya e földön. Az egyház kegyelmének színháza, ahol abban leli örömét, hogy a kegyelem kísérleteit végzi az emberi szíveken. (vö: TM 15.1)
Az egyház Isten eros vára, menedékvárosa, melyet fenntart, lázadó világban. Szent megbízatásának minden elárulása, árulás Azzal szemben, aki egyszülött Fiának drága vére által megváltotta ot. A múltban huséges lelkek alkották a földi egyházat, és Isten szövetségi kapcsolatba vonta oket Önmagával, egyesítve a földi egyházat a mennyei egyházzal. Elküldte szent angyalait, hogy szolgáljanak egyházának, és a pokol kapui sem vehetnek diadalmat rajta.
Krisztus beszél egy egyházról, amelyben Sátán uralkodik, mint Sátán zsinagógája. Ennek tagjai az engedetlenség gyermekei. Ezek azok, akik a bunt választják, akik azon munkálkodnak, hogy Isten szent törvényét érvénytelenítsék. Sátán munkája a jó és gonosz összekeverése, és hogy megszüntesse a jó és gonosz közötti különbséget. Krisztus olyan egyházat szeretne, amely azon munkálkodik, hogy elválassza a gonoszt a jótól, amelynek tagjai nem fogják tudatosan megturni az igazságtalanságot, hanem kivetik azt a szívbol és az életbol.
Ma is, ahogy a múltban, az egész menny figyel, hogy lássa, hogyan mutatkozik meg az egyházában az üdvösség igaz tudománya. Krisztus megváltotta az egyházat vére által, és vágyik arra, hogy üdvösség ruháiba öltözethesse. Szent igazságok letéteményesévé tette, és arra vágyik, hogy egyháza az O dicsoségének részese legyen. Ám ahhoz, hogy az egyház tanító hatalom legyen a világban, együtt kell muködnie a mennyei egyházzal. Tagjainak Krisztust kell bemutatni. Szíveiknek nyitva kell állni, hogy a világosság minden sugarát befogadhassák, amelyben Isten jónak látja részesíteni oket. Ahogyan befogadják ezt a világosságot, annyiban lesznek képesek az Igazság Napjának újabb és újabb sugarait befogadni és azokban részesülni.
Több lelkiségre van szükség az egyházban. A szívek megtisztulására van szükség. Isten hívja népét, hogy foglalják el orhelyüket a szolgálatban. Felhívja oket, hogy tisztítsák meg magukat mindattól, amirol kijelentette, hogy az egyház romlását okozzák: a bizalmi pozíciót betölto emberek felmagasztalását. Komoly munkát kell elvégeznünk. Férfiak hit által keressék Istent térdeiken, és menjenek elore, felülrol küldött ero által hirdetve az igét. Az ilyen férfiak egyenesen a Magasságos tróntermébol lépnek az emberek elé, szavaik és tetteik lelkiségrol tanúskodnak. Amikor hibás alapelvekkel szembesülnek, szilárdan megvetik lábukat e szavakon: „meg van írva”.
Ez a korszak különleges kísértések ideje, foként az önelégültek számára, akik nem érzik különösebb szükségét annak, hogy orködjenek a lelkükhöz vezeto utakon. Egészen biztosan el fognak fordulni az igazság alapelveitol, hacsak nem figyelnek oda gondosan az Isten által adott figyelmeztetésekre. Azok között fognak állni, akik „elszakadnak a hittol, hiteto lelkekre ... figyelmezvén”. Átadják magukat az étvágy hatalmának. Nem jelent örömet számukra a Megváltó jellemét szemlélni. Krisztus feddése alatt állnak, mert romlottak gondolataik és tetteik.
Vannak olyanok az egyházban, akik - hacsak alaposan meg nem térnek - saját maguk feszítik meg újból az Isten Fiát, és nyíltan megszégyenítik Ot. Felszólítom az egyház minden tagját, hogy tegye fel a kérdést: „Megteszek-e mindent, hogy Megváltómat megbecsüljem?” Az igazságtalan tettekbe zárt igazság a világunkra szórható legnagyobb átok. Ám az igazság, amint az Jézusban van az élet zamata az életre. Megéri birtokolni, megélni és megvédeni. Krisztus hív, hogy lépjünk rá a keskeny útra, ahol minden lépés önmegtagadást jelent. Felszólít, hogy álljunk az örökkévaló igazság talapzatára, és küzdjünk, igen, küzdjünk komolyan azért a hitért, amely egykor a szenteknek adatott. Pál így írt Timótheusnak: „Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság elott.” „Az egészséges beszédeknek példáját megtartsd ... a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.”
Amint közeledünk az idohöz, amikor a fejedelemségek és hatalmasságok és a gonoszság lelkei, melyek a magasságban vannak, mindannyian harcba szállnak az igazság ellen, amikor Sátán hiteto ereje olyan méreteket ölt, hogy ha lehetséges a választottakat is elhitesse, akkor ítéloképességünket isteni világosság által kell megélesítenünk, hogy ne legyünk tudatlanok Sátán eszközei felol. A menny egész kincsestára rendelkezésünkre áll az Úr útjának készítésében. Azáltal, hogy Isten biztosítja számunkra az angyalok együttmunkálkodását, lehetové tette, hogy munkánkat csodálatos, igen, dicsoséges siker koronázza. Ám szétszórt erofeszítésbol igen ritkán származik siker. Az egyház minden tagjának egyesült befolyása szükséges hozzá.
Az egyháznak ma olyan férfiakra van szüksége, mint Énókh, aki Istennel járt, bemutatva Krisztust a világnak. Az egyháztagoknak magasabb színvonalat kell elérniük. Mennyei hírnökök várnak, hogy kapcsolatba léphessenek azokkal, akik nem tekintenek önmagukra, akik életükkel beteljesítik az igét: "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem." Az egyháznak ilyen férfiakból és nokbol kell állnia, mielott világossága tiszta és határozott sugarakkal felragyoghatna a világ elott. Az Igazság Napjáról alkotott képünket önzés homályosítja el. Sokan újra megfeszítik Krisztust mivel saját vágyaik kielégítése által átadják Sátánnak az ellenorzést önmaguk felett. Az egyháznak odaszánt férfiakra van szüksége, akik elviszik a világnak megváltás üzenetét, a bunösök tekintetét Isten Báránya felé emelve -- férfiakra, akik igazságos tetteikkel és tiszta, igaz szavakkal képesek kiemelni embertársaikat a romlás vermébol.
Az Úr szánakozással és együttérzéssel, gyengéd vágyakozással és szeretettel tekint megkísértett és megpróbált népére. Egy idore hagyja, hogy az elnyomók diadalmaskodjanak azok felett, akik megtartják Isten szent parancsolatait. Mindenki számára adott ugyanaz a lehetoség, amely az elso nagy lázadónak is megadatott, hogy megmutassa, milyen lélek hajtja tetteit. Isten szándéka az, hogy mindenki próbára legyen téve, hogy megláthassa, vajon huségesek vagy hutlenek a mennyei királyságot szabályzó a törvényekhez. Isten legvégül hagyja, hogy Sátán leleplezze magát, mint hazug, vádoló és gyilkos. Így népének végso gyozelme még jellegzetesebb, még dicsoségesebb, még egészebb és teljesebb. A próféta szavai ekkor teljesednek majd be: „Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.” Az Úr népének éneke ekkor ez lesz: „Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld! Nagy az Úr a Sionon, és magasságos o minden nép felett.”
| afsn nr:1 | |
| afsn nr:2 | |
| afsn nr:3 | |
| afsn nr:4 | |
| afsn nr:5 | |
| afsn nr:6 | |
| afsn nr:7 | |
| afsn nr:8 | |
| afsn nr:9 | |
| afsn nr:10 | |
| afsn nr:11 | |
| afsn nr:12 | |
| afsn nr:13 |